IV.
IV.
Tiszteletes Kis János uram, neves «költér» és azidétt nemesdömölki esperes ugyan rosszkor nyita be komájához. El sem tudta dugni a papírt.
– Talán háborgatom komám uramat? Megengedjen.
– …Nem biz’ engem… Haszontalanság, amiket csináltam…
– Talán versek?
– …Igen is… néha tréfából efféle bolondságokkal mulatom magamat…
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Végre is engedett. Három nap múlva elvitte pár versét komájához.
– Már csak nyíltan megvallom komám uramnak, hogy én egy idő óta versírással bíbelődöm: nézze által ezeket s mondja meg, ha mehetek-e valamire.
Köztük volt amaz óda a Magyarokhoz, mely így kezdődik: «Romlásnak indult hajdan erős Magyar!»
