Nyolcadik jelenet
Nyolcadik jelenet
Carnot (egy pillanatra megáll a küszöbön, meglepetve néz szét, számot ad magának arról, mit történik és dörgő hangon bekiált): Tökfilkók, mit műveltek itt?
(Az emberek az ajtó felé fordulnak.)
Az emberek: Carnot!…Carnot a Nagy Bizottmányból!
Carnot (nagy léptekkel Crapart-hoz siet, durván félrelöki, kitépi Jérome-ot a kezekből, amelyek lefogják): Nyomorultak!…le a patákkal!
Crapart (ellenszegül): Parancsom van.
Carnot: Én meg ezt parancsolom.
Crapart: Az én kötelességem, hogy kutassak!
Carnot: Az a kötelességed, hogy tartsd tiszteletben, ami tiszteletre méltó. Ereszd el ezt az embert!
Crapart: Hát kivételt kell tenni a Köztársaság ellenségeivel?
Carnot: Hülye! A Köztársaság többet köszönhet ennek a fejnek, mint száz magadfajta szamárénak. Az ő felfedezései szolgáltatták a Forradalom seregeinek a gyilkos hadi szereket, amelyek győzelemhez segítettek Wattignies-nél.
Crapart: A győzelem még nem bizonyítvány a polgár erényekről. Nincs bizalmam a sasokban.
Carnot: Úgy találod, hogy túl magasan repülnek?
Crapart: Kiemelkednek a színvonalból. Le kell vágni a szárnyukat. Mindenki egyenlő.
Carnot: Minden varangy! (Crapart emberei nevetnek.) Addig, míg a világ a te színvonaladra le nem száll, a Köztársaságnak vezetőkre van szüksége. Én is egyik vagyok. Kotródj innen!
Crapart: Megyek, ha akarod! Te nem parancsolsz nekem itt. Én a Közbiztonsági Bizottmány képviselője vagyok. Egyáltalában nem tűröm, hogy gúnyt űzzenek…
Carnot: A nagy Bizottmány nem szokott tréfálni. Jaj annak, aki parancsainak ellenszegül.
Crapart: Jól van. megyek, mert nekem is úgy tetszik. De a Közbiztonsági Bizottmány tudni fogja. És ha a fejem a kezedben van, ezt meg itt és tartom a kezemben.
(Megrázza az írásokat, melyeket Jérometól elvett és távozik embereivel, akihez Szamárbőr is csatlakozik.)
(Jérome és Carnot magára marad.)
