Gellért Oszkár: Salaktalan bocsánatot adj
Lábam nyomán csak bogáncs hajt ki a földből,
Kigyó sziszeg, kén fojtogat.
S talpad alatt kék nefelejcs fakadt,
Még egyet lépj: ibolya feslik,
S még egyet: pipacs üti föl fejét.
S most nézz csak vissza, innen a karomból:
Hátad mögött egy egész viruló mező!
Elhervadt, lásd, végig a viruló mező.
Egy!: s lábad nyomán katicabogár libbenti szárnyát,
Kettő!: s aranylepke hintáz a fűszálon,
Három!: s pihenés fürjecske nyitogatja csőrét.
Csak vissza ne nézz! - Késő. Már aléltan hull le mind a földre.
Egy!: s talpad alatt megreped a föld most,
Kettő, három!: s kis kráterekből piros-kék láng tarajlik.
Óh, beh csodás tüzijáték!
Csak vissza ne nézz! - Jaj, sima minden újra s kihamvadt.
S ne gondolj többé földi gyönyörre.
Salaktalan bocsánatot adj.
Egy, kettő, három!: s talpad alatt,
Lásd, csillagok fakadnak.
S most nézz vissza bátran, nézd, csillagok, csillagok!
S hogy fénylenek, égnek s ki nem alszanak soha.
Mert ez már a háromszor szent egyszerüség.
Mert ez már a mennyei szerelem.