II.
II.
Kozma Andor, a legkedvesebb és legelmésebb magyarok egyike, még sem vette le kezét Móricz Zsigmondról. A megbukott riportert – ma ennek a nehezen kielégíthető, még írásművészettel sem megvesztegethető céhnek is tiszteletbeli tagja – áthelyezték az „Az Újság” vasárnapi gyermekmellékletéhez, ahol akkortájt, mint „Nagyapó” parancsnokolt az utóbb olyan tragikus végű Pariss Pál. (Oh, hogy félt mindig a haláltól és bár restellte, mennyire nem tudta palástolni ezt a félelmét, amely ellen a gyermekek mosolyában is keresett, hasztalan keresett narkotikumot!)
Móricz úr tehát Nagyapónak lett adlátusa. Első sorban a Nagyapó unokáinak szóló üzenetek megszerkesztésén és úgynevezett szívhangokkal való teletöltésén buzgólkodott, mivelhogy szívet követelt e rovatban szerkesztőség és olvasó egyaránt. Móricz azonban nem érte be – akkor sem, azóta sem – azokkal a feladatokkal, amelyeket mások állapítottak meg részére kötelességekül, hanem maga szabott meg magának kötelességszerű feladatokat. Móricz úr, az akadémiai felolvasásokból kiábrándult tudományos riporter és az „unokákat” kedélyhájjal kenegető szerkesztői üzenetekbe belefásult Nagyapó-segéd, eredeti verseket kezdett írni, a maga teljes nevén. Móricz úr így nőtt meg az „Az Újság” hasábjain Móricz Zsigmonddá, akkor még egyelőre a kisgyermekeknek állatokról mesét mondó Móricz Zsigmonddá, de már akkor is azzá a Móricz Zsigmonddá, aki később novelláiba és regényeibe belesűríti a határtalan élet igazi pandemóniumát.
Egynéhány esztendő alatt felszaporodtak a verses állatmesék és karcsú könyvecskében bújtak egybe. Meghatottság nélkül nem gondolhatok rá, Móricz Zsigmondnak legeslegelső nagy örömére, első kinyomatott kötetére. Lampel Róbertnél jött nagyszerényen világra ez az opus 1.: „Erdő-mező világa.” Jóformán senki sem vette észre. Csak a minden szépre áhítatosan felfigyelő Elek Artúr írt róla a Nyugatba a költő mellé álló rövid ismertetést, a költő mellé szegődött, mert hiszen ebben az igénytelennek látszó kötetben már tizenhárom próbás költő jelentkezett, friss, egyéni, messzehalló hangon megszólaló költő. Mégis szinte nyomtalanul tűnt el az Erdő-mező világa a könyvpiacról. Alig egy pár esztendő multán azonban megszépülve, megbővülten, kitestesedve föltámadt ez a kölyök-munka a Boldog világban, Móricznak abban a verses mese-kötetében, amelynek szépköntösű kiadásával a Nyugat már a Hét krajcár ifjan hódító szerzőjének kedveskedett.
