II.
II.
Hogy nem vigyáztam lépteid neszére!
szívemnek avarhullatta útjain
s a berkekben, hol egyedül bolyongott a fénytelen hold, egyedül.
szívemnek avarhullatta útjain
s a berkekben, hol egyedül bolyongott a fénytelen hold, egyedül.
Hogy nem reszketett föl sugaras szemed
szemeim fellegjárt, borús tükörén
és harmatos levelén a tóra boruló búsongó fűznek!
szemeim fellegjárt, borús tükörén
és harmatos levelén a tóra boruló búsongó fűznek!
Hogy nem szálltam én soha repesve dalos kedved felé
amikor távol napsütött tájakról
égi örömök sarjú-illatát lengette szoknyája fodrán fürge szél.
amikor távol napsütött tájakról
égi örömök sarjú-illatát lengette szoknyája fodrán fürge szél.
