Tardos Krenner Viktor: Emlékezésem Palágyi Menyhértre
Tardos Krenner Viktor: Emlékezésem Palágyi Menyhértre
Mikor most e soraimban mesterem emlékének óhajtok áldozni, az a vágyam és igyekezetem, hogy szavait úgy adjam, ahogyan ő azokat kimondotta. Nem akarok azokon simítani, faragni. Úgy érzem, leghívebb így vagyok hozzá, s mások számára is, akik őt nem ismerték, csak így rajzolhatom meg szelleme képét, sokszor simítatlan kirobbanó mondataiban, melyekből a meggyőzni akarás pátosza csendült. Szemei ilyenkor kihegyezett dárdákként szegeződtek a hallgatóra, máskor utánozhatatlan jóakarattal melengették azt. Most is úgy érzem, mintha rám tekintene, s azt mondaná: ne cifrázd! – Hát nem is akarom. –
Lapozom feljegyzéseimet.
Hallom szavaid, Menyhért, a lényegre törtek – megkísérlem úgy, ahogyan tanítottad: in medias res!
