Imes Béla: Mult, jelen, jövő
A multba néz, kinek sötét jövője
Nem ád hitet, hogy a jövője fátylát
Fénylő remény-szállakkal összeszőjje.
Szemét be tudja húnyni, hogyha kell még
És a jövőjét nézi, mint a semmit,
Mint át nem látszó, szép, fekete kelmét.
Mint szürke multja folytatását látja
És a jövőjét várja, hol disziti
A boldog élet királyi palástja.
És tudja, az öröm, fény, mily kevés.
És egyhanguan folyik le az élte,
Mint haragos és büszke vizesés.