Az élmény lélektana.
Az élmény lélektana.
Untatnak az útirajzok. Ha belekezdtem egyikbe-másikba, abbahagytam, pár oldalnál tovább nem jutottam. Nem is emlékszem, hogy végigolvastam volna egyet. A világ érdekel, de a világot mindig ketten teszik: az a táj, amelyet látunk és az, aki látja, egy tárgy és egy fényképező-lencse. Minden attól függ, hogy a fényképező-lencse, melyet szemüregünkben hordozunk, milyen minőségű, és miként töri a sugarakat, melyek kívülről jönnek és befelé hatolnak, a központi idegrendszerbe. X. úr elutazott Elő-Indiába. Nem vagyok kíváncsi, mit látott. Tudom, hogy vele pusztán helyváltozás történt, szeme lencséje gyönge és a fénykép, melyet ott fölvesz, épp olyan homályos, mint az itthoni. De arra már kíváncsi vagyok, hogy Kerr Alfréd nem utazott el Elő-Indiába, hanem mondjuk, egy berlini tejcsarnokban beszélgetett a kisasszonnyal. Ez az élmény lélektana.
