Marschalkó Lia: Lirámhoz
S a bánatuknak finom csipkeszélein szövödj, jajongj, ha uj szurás bujik feléjük…
Te kertek arca légy és öröm foglya légy, ha rejtelmes utad néha süpped is
És indulat kötelét fel ne vond magadhoz, ha partja messze volna is a szelid szenvedélynek
Siess, könnyű mezitláb a szivekkel ácsolt utak sebtarka szövevényén, ha sürü tüzeső hullna is.
Te légy a Krisztussal békülő és az asszonysóhajba fojtott ősgalamb s ha vérző orgonák
És bukott hegedük tört eréből a dallam, mint reccsenő vigasztalanság érkezik meg, te légy az altató sziget…
Ébredj, hisz minden lankás füvét ellepték már a golgoták, látod barna göröngyök odvában
Hiába fur a gyik, hiába rezzen együtt sok merész és szent gyökér, ha termékenyítő esti szél dul…
Tobzódj a szavakban Lirám, fel velük a ritmusok csillogó tetőire, - ki tudja -
Talán e gyászban horkanó csillag felett mégis a dal vigyázz!