Miklós Jenő: A határban
Ébredt, régi álom.
Szászszínbe szökellő
Esti fény a fákon,
(Itt maradt el lengő
Tündér ifjúságom
Valamikor. Régen.
Csilingelt a tájon
S jött a sápadt delnő
Pillangó batáron
(Két karom kitárom:
- Hozta felhő, égen!
Táncolunk a bálon?)
Hová lesz a delnő
Hetedhét országon?)
A fák alatt várom,
Már a hold is feljő
S csak a hideg szellő
Repül el a fákon…
Sötét ül az ágon,
Az én rég esendő
Tündér ifjúságom.
(Néha még felnézek.
Néha visszavárom
S többet vissza nem jő.)
Céltalan, unottan.
Rövid láncra fűztél,
Én meg csak futottam,
De most uram, hol vagy,
Nézz le rám, ha űztél,
Hogy hová jutottam!