IX.
IX.
Makovinyi borbély háza a két templomra néző csöpp ablakaival. Petrovics István a bérlője.
Leska Istvánné, a pap felesége, itt jön térdígérő havon, kendőt kanyarítva nyakára, belép a kunyhóba, rázza magáról a pihéket. Üstben vizet forralnak. A jobb szobában, mely öt lépés hosszú és széles, a köpcös mészáros táncol örömében. Balra az anya, zilált, sűrű hajával, halott halványa.
A papné véznácskának tartja a fiút, arra kéri az apát, még aznap kereszteltesse meg.
De ő látja, hogy az újszülött fején fekete haj van, halja önérzetes haragját, mosolyogva nézi, mily erővel löki ki két öklét, melyet aztán a magzatok mozdulatával a halántékához szorít, komolyan.
– Ó – csillapítják tréfása, – ó – gügyögnek mindnyája – ó.
Kint a förgeteg. Szétszaggat eget, földet, időt.
