III.
III.
Panaszimat fel sem veszik,
Panaszom van mindég pedig,
Szó és sírás - mind hiába,
Nem hallgatnak már reája,
Megyek velük a pusztába.
Panaszom van mindég pedig,
Szó és sírás - mind hiába,
Nem hallgatnak már reája,
Megyek velük a pusztába.
A pusztába ki-kijárok,
A messzibe bekiáltok
S szívem nehéz fájdalmiban
Minden szavam azzal rian:
Hova lettél édes fiam?
A messzibe bekiáltok
S szívem nehéz fájdalmiban
Minden szavam azzal rian:
Hova lettél édes fiam?
Mert nem tudom én még azt se,
Hogy valahol élsz-e, halsz-e?
Hírek mennek, hírek jönnek,
S a kétségek majd megölnek,
Hogy egy hír sincs te felűled!
Hogy valahol élsz-e, halsz-e?
Hírek mennek, hírek jönnek,
S a kétségek majd megölnek,
Hogy egy hír sincs te felűled!
S édes anyád! óh, ha látnád
Enyhületlen busulását!
- Már csak loppal nézek rája:
Aggodalmim kitalálja
S még zuhogóbb könnye árja.
Enyhületlen busulását!
- Már csak loppal nézek rája:
Aggodalmim kitalálja
S még zuhogóbb könnye árja.
Jönne hír, ha más nem lehet,
Fekete, bús, gyász-üzenet,
Hogy ne várjunk; meg vagy halva:
Tán ez is megvigasztalna,
Mert a szívűnk megszakadna.
Fekete, bús, gyász-üzenet,
Hogy ne várjunk; meg vagy halva:
Tán ez is megvigasztalna,
Mert a szívűnk megszakadna.
