III.
III.
Bánk bán színrehozatalának dicsősége eddig Egressy Gábor nevéhez fűződött. Úgy tudtuk, hogy a darabot a félredobott művek közt ő találta meg s jutalomjátéka alkalmával Kolozsvárt 1834. aug. 30-án ő hozta először színre. Most egy napfényre került régi kassai Bánk bán-színlap Egressy elsőségét megcáfolja. E szerint Udvarhelyi Miklós a kolozsvári előadást megelőzőleg Kassán – ugyancsak jutalomjátékára – már 1833. febr. 15-én színrehozta Katona remekét.
Bánk bán további sorsa általánosan ismeretes. A mű, melyet Kassa s Kolozsvár után Debrecenben s Budán is eljátszottak, 1839. március 23-án – tehát jó másfél évvel a megnyitás után – végre a Nemzeti Színházban is színre került; azonban ekkor sem az igazgatóság kezdeményezésére, hanem Egressy Gábor buzgólkodása folytán, aki ez alkalommal is Katona József szomorújátékát választotta jutalomjátékul.
Ettől az időtől kezdve – leszámítva a szabadságharc után következő keserves tíz esztendőt, mely idő alatt a cenzúra ismét elzárta a színpadot a legjobb magyar tragédia elől – Bánk bán állandóan műsoron maradt. Igazi fénykorát azonban a negyvenes években élte, amikor Lendvay és Egressy volt Bánk; Petúr felváltva Egressy, Szentpétery; Tiborcz Bartha; Biberach Fáncsy; Melinda Lendvayné Hivatal Anikó; Gertrúdisz pedig Jókainé Laborfalvi Róza.
Ilyen kitűnő szereposztásban aligha látjuk többé Bánk bánt a színpadon!
