IX.
IX.
Ha mégsem szánná rá magát a «gyökeresre», ennek csak az lehet az igazi oka, hogy ehhez nincs mögötte a közvélemény.
Törökország – amelyet szintén megcsonkítottak, s amelynek vezető osztálya ezáltal sok megélhetési alkalmat veszített el és így hathatósabban látott hozzá a fajvédelemhez – a keresztény lakosságnak jó részét egyszerűen lerázta magáról. Aki közülük Kis-Ázsiában és Tráciában kardtól, gyiloktól, puskától, éhségtől, tűztől el nem pusztult, vándorbotot vett kezébe. (Ennek a világtörténelemben páratlanul álló keresztény pogromnak a részletei csak későbben fognak a világosságra kerülni.) A török vezető osztály így most már megszabadult a betolakodóktól, elfoglalhatja az üresen maradt házakat, birtokokat, kereskedéseket, bankokat, stb. «Mi a fajkérdést megoldottuk!» – foglalta össze ezt az eredményt keleti színes nyelvezetben Refet basa.
Ez a megoldás azonban csak olyan hosszú háború végén volt lehetséges, amelynek során a Törökországban lakó keresztények mindig uruk legyőzetését lesték s ha az ideiglenesen le volt győzve, örömmel üdvözölték a szabadítót. A görög hadsereg sem éppen keresztényi módon viselkedett a török lakossággal szemben, s így nem csuda, hogy mindez a török népben is oly magasra fokozta az ellenszenvet, hogy a diadal órájában könnyű volt «gyökeres operációt» végrehajtani.
Ezek a feltételek nincsenek meg Magyarországon. Ha antiszemita is most a magyar nép, az az antiszemitizmus távolról sem olyan éles, hogy török arányú fajvédelmet lehetne rá építeni. A vezető osztály túlnyomó része is irtózattal fordul el még a gondolatától is, hogy kereszténységén és civilizációján ilyesmivel foltot ejtsen. A «gyökeres operációt» ennélfogva akármilyen értelmezést is adnak neki, valószínűtlennek kell gondolni. Szórványos fellobbanások elképzelhetők – nem szabad elfelejteni, hogy a harcvonalban különböző vérmérsékletű, különböző vagyoni helyzetű és különböző kultúrájú emberek állanak – de török módra nem igen oldják meg itt a fajkérdést.
