Kovács Mária: Szolgák szolgája
Kovács Mária: Szolgák szolgája
A csönd behúnyt szemeknek csöndje csak.
Fölemelt imádságos kéz halvány opálja,
kéz, melyből a vér lefutott s átvész rajt a homály.
Fölemelt imádságos kéz halvány opálja,
kéz, melyből a vér lefutott s átvész rajt a homály.
A csönd szolgák szolgája csupán.
Halkszavú szolgáknak nyújtja fehér gyümölcse
ízetlen rostjait fakó sátorában.
Halkszavú szolgáknak nyújtja fehér gyümölcse
ízetlen rostjait fakó sátorában.
A csönd áll, kivájt szemekkel urai előtt,
közömbösen, - az élet csöndje - s ők azt hiszik
ajtójuk őrzi. Azt hiszik alabárdos legény.
közömbösen, - az élet csöndje - s ők azt hiszik
ajtójuk őrzi. Azt hiszik alabárdos legény.
Nyugton emészti mind az egyhangúságot
s a nagy mozdulatlanságban bárgyún várnak
a halálra, - nem tudva, hogy eljött s születésüktől
egyre szolgálta őket - az élet csöndje, nyugalom - halál.
s a nagy mozdulatlanságban bárgyún várnak
a halálra, - nem tudva, hogy eljött s születésüktől
egyre szolgálta őket - az élet csöndje, nyugalom - halál.
