Sárközi György: Biztató
Sárközi György: Biztató
Bányász, ne féld a tárnák holdtalan, végtelen éjjelét,
Merítsd csákányod a mélység gyürtbőrű, ércideges husába,
Ne félj a rossztól, hisz fölötted ott világít őrző csillagod:
A Davy-lámpa.
Merítsd csákányod a mélység gyürtbőrű, ércideges husába,
Ne félj a rossztól, hisz fölötted ott világít őrző csillagod:
A Davy-lámpa.
Te is légy bátor, hintázó vizek hátán, halász,
Éjbe hajlik a föld, de mindent megtart jó vállán, nem dob le magáról
A holdsugaras ezüstös horgain fönnakadva ficánkol a halnép,
Nehezül a háló.
Éjbe hajlik a föld, de mindent megtart jó vállán, nem dob le magáról
A holdsugaras ezüstös horgain fönnakadva ficánkol a halnép,
Nehezül a háló.
Földművesem, ha a tarlón égi szitokként kopog a jég
S az isten haragja elömlik az égi ponyván feketülve,
Sötét szobádban a jó, meleg búbosnál ne remegj, - gabonád
Már benn van a csűrben.
S az isten haragja elömlik az égi ponyván feketülve,
Sötét szobádban a jó, meleg búbosnál ne remegj, - gabonád
Már benn van a csűrben.
S ki a szívtelen hegyeket mászod, sastollas bérci vadász,
Puskával a vállon, szívedben aggodalommal, a mágneses mélybe
Le nem zuhanhatsz: erősen markol, meg nem szédülve, a társad
Biztos kötéllel.
Puskával a vállon, szívedben aggodalommal, a mágneses mélybe
Le nem zuhanhatsz: erősen markol, meg nem szédülve, a társad
Biztos kötéllel.
Végül te, költő, mikor ezer bányába leszállsz
Kitépni dalodnak csillámló ércét, mikor széthinted a hangod,
Mint a halászok tengere űzi hullámait, öleli öt világrészt,
Mikor a zajból
Kitépni dalodnak csillámló ércét, mikor széthinted a hangod,
Mint a halászok tengere űzi hullámait, öleli öt világrészt,
Mikor a zajból
Fölsajdul a vers, akár a fájdalom, a vas-boronás,
Szakítja lelked rögéből, akár vidám, nagy sasként száll a magasba,
Költő, minden veszélyben légy rettenthetetlen, mert téged az isten
Szent ujja igazgat,
Szakítja lelked rögéből, akár vidám, nagy sasként száll a magasba,
Költő, minden veszélyben légy rettenthetetlen, mert téged az isten
Szent ujja igazgat,
