Tass József: A munkás dalol
Tass József: A munkás dalol
A fal hideg, a lét rideg,
A lélek rút s ködös.
Reggelre jár, üvölt a gyár,
A lángoktól vörös.
Gyilkos verem! Jaj ismerem
Kínját, mely örökös.
A lélek rút s ködös.
Reggelre jár, üvölt a gyár,
A lángoktól vörös.
Gyilkos verem! Jaj ismerem
Kínját, mely örökös.
Oh e komor cementbakon
Hol bőgve fut a kés,
Hányszor söpört végig a tört
Sikoly s a rettegés!
Hiába mind! - Sötéten int
A pad s kigyúl a rés…
Hol bőgve fut a kés,
Hányszor söpört végig a tört
Sikoly s a rettegés!
Hiába mind! - Sötéten int
A pad s kigyúl a rés…
A lomha tűz arcomba tűz,
A szíjj acélt harap.
Itt siklott el az életem
E rút lépcsők alatt,
Hol napra nap, mint lánc szalad,
S üvölt a vaspatak.
A szíjj acélt harap.
Itt siklott el az életem
E rút lépcsők alatt,
Hol napra nap, mint lánc szalad,
S üvölt a vaspatak.
Mert vért zabál a rőt kazán,
S a füstölgő korom,
Mint szörnyű köd, a szív fölött
Lebeg s halálra nyom.
Péppé csavar a vascsavar,
S jaj nincsen irgalom!
S a füstölgő korom,
Mint szörnyű köd, a szív fölött
Lebeg s halálra nyom.
Péppé csavar a vascsavar,
S jaj nincsen irgalom!
Csak farkasfog, mely csikorog.
De rettentőbb varázs
Lakik a rőt vasrács mögött,
Hol bömböl a parázs.
Ily vad pokol nincs több sehol,
S ily rémes látomás.
De rettentőbb varázs
Lakik a rőt vasrács mögött,
Hol bömböl a parázs.
Ily vad pokol nincs több sehol,
S ily rémes látomás.
Az iszonyat a kés alatt
Nem forróbb, mint e vad
Tűz-szörny, mely a lélek maga,
A bűn, mely lángra kap.
Dalolva űz s láncára fűz,
Hisz ő a kárhozat…
Nem forróbb, mint e vad
Tűz-szörny, mely a lélek maga,
A bűn, mely lángra kap.
Dalolva űz s láncára fűz,
Hisz ő a kárhozat…
Játéka vonz és néha torz
Hullák fölött röhög.
De ki szabad e ronda had
Kínjától, mely örök?
Tán a halak a jég alatt,
Hol zöld iszap csöpög…
Hullák fölött röhög.
De ki szabad e ronda had
Kínjától, mely örök?
Tán a halak a jég alatt,
Hol zöld iszap csöpög…
Ám anyaszült, ki üdvözült,
Nem volt s nem lesz soha!
Kezén örök bilincs zörög,
Míg el nem ér oda,
Hol a halál árnyéka vár
S az Úr itél maga…
Nem volt s nem lesz soha!
Kezén örök bilincs zörög,
Míg el nem ér oda,
Hol a halál árnyéka vár
S az Úr itél maga…
