Endre Károly: Elsodort éj
Endre Károly: Elsodort éj
Csendes a táj, alkonyodó - fonnyad a szín, szunnyad a szó,
Túl a tűnő fellegeken elmerül egy távoli tó -
Megremegő tiszta tüzek áhitatos lelke kigyúl,
Halk ütemen koppan a perc, röppen a szél s újra kimúl.
Túl a tűnő fellegeken elmerül egy távoli tó -
Megremegő tiszta tüzek áhitatos lelke kigyúl,
Halk ütemen koppan a perc, röppen a szél s újra kimúl.
Enyhe világ fátyola közt halovány hold képe mereng,
Mélybevesző éji mező szenderedő fénye dereng,
Íme midőn mindenüvé drága varázs balzsama hull,
Felszakadó múltja ölén nyögdel e szív nyugtalanul.
Mélybevesző éji mező szenderedő fénye dereng,
Íme midőn mindenüvé drága varázs balzsama hull,
Felszakadó múltja ölén nyögdel e szív nyugtalanul.
Éjjelek mély éjfele jő - balga mesét suttog a lomb,
Retten a szív, moccan az árny, messzi torony jelszava kong,
Zord peremén megfagy a perc, dermed a szél, borzad az éj,
Ébredező szellemi nép vágyakozó sóhaja kél:
Retten a szív, moccan az árny, messzi torony jelszava kong,
Zord peremén megfagy a perc, dermed a szél, borzad az éj,
Ébredező szellemi nép vágyakozó sóhaja kél:
"Tört szívű lény! Jöjj le, ne félj, tört szíved a mélybe merül!"
"Jöjj, ne remélj, élted egén hajnali fény úgyse derül!"
"Ó odafönn - könny, csupa könny - kín, csupa kín - hasztalanul -"
"Lám idelenn csendes a mély, jobb idelenn naptalanul."
"Jöjj, ne remélj, élted egén hajnali fény úgyse derül!"
"Ó odafönn - könny, csupa könny - kín, csupa kín - hasztalanul -"
"Lám idelenn csendes a mély, jobb idelenn naptalanul."
Jobb odalenn, gyász idefenn, hajnali fény úgyse derül…
Néma az éj - Napkeleten enyhe a pír s egyre terül -
Csókos a szél - rózsaszínű tó nyiladoz Isten egén -
Hervadozó csillagokat felkacagón önt el a fény!
Néma az éj - Napkeleten enyhe a pír s egyre terül -
Csókos a szél - rózsaszínű tó nyiladoz Isten egén -
Hervadozó csillagokat felkacagón önt el a fény!
