Juhász Gyula: Ad Marcum Aurelium
Hol én most holdvilágnál messze nézek,
Mélázott árván ama régi császár
És meditált felőled, távol élet.
Mint holdvilág a halk azúr tetőkre,
úgy látta, hogy káprázat semmisége
A tett, a vágy, hogy minden balga, dőre.
A hármas érc alatt, mint a pokolban
A Vulkán pörölye, mely fájva dobban,
A szőke vízre s szőke holdra nézve:
Az élet gyász és nem tudsz halni mégse!