Laczkó Géza: Éjfél
Laczkó Géza: Éjfél
Mint egy régi, parókás, hajporos költő,
Hogy éjfélt ütött, tentába mártom tollam,
S szivemből, melyet porlaszt négy emberöltő,
Előásom a bús-bús melankóliát.
Hogy éjfélt ütött, tentába mártom tollam,
S szivemből, melyet porlaszt négy emberöltő,
Előásom a bús-bús melankóliát.
Ha koldust látok, naplementét,
Könny szökik révült szemembe
S a keselyűt, mely szivemen tép,
Promotheuséhoz vetem.
Könny szökik révült szemembe
S a keselyűt, mely szivemen tép,
Promotheuséhoz vetem.
Dianá!-t sóhajtok, ha holdat
Felhők között úszni látok,
S lomb-zúgásban szólnak a holtak,
Mint Gessner Idylljeiben.
Felhők között úszni látok,
S lomb-zúgásban szólnak a holtak,
Mint Gessner Idylljeiben.
A víztükörnek csobogása
Ekhó szaván sóhajba tör
S kínomnak, úgy hiszem, forrása
Egy hűtelen nympha-árnyék.
Ekhó szaván sóhajba tör
S kínomnak, úgy hiszem, forrása
Egy hűtelen nympha-árnyék.
Ladik száll a tó vizén velem
S igazi lantot pengetek,
Vállamra hajlik a Szerelem
És sírok, mert Rousseau is sírt.
S igazi lantot pengetek,
Vállamra hajlik a Szerelem
És sírok, mert Rousseau is sírt.
Mohos fatörzs kérgébe vésem
A szivet és a két betűt
És azt hiszem, hogy szenvedésem
Jobbik felét dryád hordja.
A szivet és a két betűt
És azt hiszem, hogy szenvedésem
Jobbik felét dryád hordja.
Sziklára hágok s elkiáltom
Sophiemnak édes-lágy nevét,
Átkozom a percet és áldom,
Amelyben megismertem őt.
Sophiemnak édes-lágy nevét,
Átkozom a percet és áldom,
Amelyben megismertem őt.
Mert egy régi, parókás, hajporos költő
Kezembe ragadta sercegő lúdtollát,
Amelyen porlad négy hosszú emberöltő
És elsóhajtja, sírja minden sóhajom.
Kezembe ragadta sercegő lúdtollát,
Amelyen porlad négy hosszú emberöltő
És elsóhajtja, sírja minden sóhajom.
