Barcsai-Fehér Géza: Alkony
Tornyok, csúcsok, tetők, hegyormok bágyadt bája,
Lassan tűnő folyó ködülte hid alatt,
Jégtáblák zizegő, zengő, bús, lassú nyája!
Álom, – mely elbüvölt szemhéj alatt leperdül,
Mig zümmög egy bogár… csodás tavasz van épp’…
Távolnan birkanyáj tűnő kolompja zendül…
Tán parton, víz felett tréfál meg bűvös álom…?!
Hisz’ minden oly csodás ily bús nap alkonyán,
Hol egybe foly Tavasz, Tél, Életem, Halálom…