I. Nyár
I. Nyár
Mámorba hullva hallgat most a domb
a síkon sűrű alvadt tűzfolyam
reszket. Már a zenit felé rohan
izzadt utján a lángoló korong.
a síkon sűrű alvadt tűzfolyam
reszket. Már a zenit felé rohan
izzadt utján a lángoló korong.
Csüggedve bókol terhes búzaszál
borzongva érzi: már betölt az élet.
Sok súlyos nedvtől duzzad. Sárga fények
koszorúkat fonnak rá. Zúg a nyár.
borzongva érzi: már betölt az élet.
Sok súlyos nedvtől duzzad. Sárga fények
koszorúkat fonnak rá. Zúg a nyár.
Száraz, szagos fű illatoz a réten
az erdő tikkadt csendben szendereg:
madár repül a halvány nyári égen.
az erdő tikkadt csendben szendereg:
madár repül a halvány nyári égen.
A Természet torpad mint vert gyerek
és roppant duzzadt emlőit kitárva
parázna, terhes testét úgy kinálja.
és roppant duzzadt emlőit kitárva
parázna, terhes testét úgy kinálja.
