Kovács Mária: Mindent elveszek tőled
mindent, mi néked drága, jó.
anyádnak áldó, termő mosolyát –
minden jóságod és hivő hitedet.
tönkre szaggatom – és
mely engem üdvre koronáz.
ronggyá taposom, hogy pillám se rezdül.
A szived sebekkel borítom!
orkánja leszek világod csöndjének!
mely kioltja lelked fölgyulladt templomát!
És elveszek tőled mindent –
hogy el ne tiporj.