Komjáthy Aladár: Notturno
és sír a fűz bús altatónak
csendesen.
sápad az ég a néma fénytül
dél felé.
szivembe kap, mámorba ringat
kedvesem.
kínjaim s vágyaim gyötörvén
bús fejem.
ráhajlok, bár a halál várna
s nirvana.
vágyaink tüze szerteszétfolyt
s ég a víz.
fogadj magadba életoltón
engemet.
s ringatja halkan koporsómat:
tégedet.