Lányi Sarolta: Százarcú szerelem
s ez mind: a könnyek, vánszorgó türelem,
a vérszegény száj és a torz mosolygás.
testvére, a szivárványos derü!
Pedig az Ő ecsetje fösti ezt is,
a Szerelem jön ólmos gondruhában
az ifjú arca búbetüket írni,
a pallosán fölrémlik a boszú...
s ha már sehol reménység sem világol,