Kosztolányi Dezső: Fohász a szegénységhez
Elhagytál s én is, jaj, elhagytalak.
Most úgy idézlek, mint a spiritiszta,
Éhes, sovány és légies alak.
Hivlak, te bátor, rongyos és szabad,
Ki keserű poharát daccal issza,
S keserű száján fájnak a szavak.
Laksz egy sötét és vak diákszobában,
Olcsó szivart rágsz, vagy tán verset írsz?
Vagy mit se várva, ifjan és setéten,
Egy bús asztalra ráborulva sírsz?