XVII. jelenet
XVII. jelenet
Bora (rémülten szalad be).
Őrjárat (künn dobogva közeledik, bejön. A katonák magas, sovány kiéhezett, emberileg kihalt, kísérteties alakok. Gépszerűen mozognak, meseszerűek és félelmesek. Amikor parancsra együttesen eljárnak, mint lelketlen szerkezet cselekszenek.)
Zászlós (ordít): Da ist einer! Packt inm!
Rudi (keserű és elszánt): Melde gehorsamst…Legitimation.
Zászlós: Her damit!
Rudi: Jawohl!
Zászlós (megnézi az írásait, visszaadja, az őrjárathoz): Lasst ihn! Schaut zu!
Bora (rémült izgalommal áll a díványnál, hogy azt megvédje.)
Őrjárat (sötéten, gépiesen előre mozog. A tizedes, aki az őrjáratot vezeti, fölemeli a firhangokat, az ágyak alá néz. Ahol üres ágyat találnak, ott a katonák a fegyvert egy ütemre magasra emelik, hirtelen fogással megfordítják és a harmadik fogással az ágyat döfködik szuronnyal. Gyors ütemben végzik ezt a három egyöntetű mozgást)
Bora (az őrjárat az ő díványához közeledik. Nagy dúlt mozdulatokkal és túlcsigázottan kiáltoz): A díványomat nem hagyom! A díványomat nem hagyom!
Zászlós: Schrei nicht, du Bestia!
Rudi (már nem bír az izgalmával): Bitte sehr…
Zászlós (elrántja): Das wird die Mutter des Desertörs sein!
Őrjárat (hang nélkül a dívány felé megy)
Bora (majdnem eszét vesztve) : Jánosom! Jánosom!
János (kiugrik a takaró alól, arca szétzilált, haja égnek áll, kezével a levegőbe csap, szemében iszonyat van): Itt vagyok, fogjanak meg!
Bora: Jánosom! Jánosom!
Őrjárat (közrefogja és lélektelenül viszi Jánost)
János: Anyám! Nekem végem van!
Bora: Jánosom!
János: Anyám! Nekem végem van!
Bora: Jánosom! Jánosom!
János: Agyonlőnek, mert nem akartam a harctérre menni.
Bora (hirtelen egészen összetörve zokogni kezd és az őrjárat után indul)
Rudi (a dermesztő, iszonyú hangulatban, magasra fokozott idegekkel, az asszonyokhoz): Maguk valami nagy szót akarnak hallani?
Bora (már künn, velőt rázón sikong): Jaj neköm boldogtalannak!
Rudi: Hát van olyan ember, aki ennél nagyobb szót tud mondani? (Csend, nyomasztó szünet.) Van még egy pár biztos golyó a patrontáskámban. Azt valaki megkaphatja!
Vica: Ne tegye, mert elojtják!
Rudi: Hogyan ojtanak el?
Vica: Elveszik az életét.
Rudi: Ott künn sokkal kevesebbért is meg kell egy katonának halni!
Vica: Jaj, mit akar tenni?
Rudi: Most legalább fölírom a nevemet, úgy hogy arrúl beszélnek még száz esztendő múlva is.
