VIII. jelenet
VIII. jelenet
Inas (jön a függöny mögül): A tisztelt mamája lakáskája itt mindig olyan csinoska volt. Ha ő ide a szekrényre felakasztott egy rongyot, az olyan volt, mint másutt egy firhang... Pardon grácia… de a kedves mamájának nem is volt mindig elegendő ennivalója.
Rud i: Éhezett?
Inas: De kérem ő olyan finom volt, ő olyan szépen tudott szenvedni, hogy azt még egészen előkelő emberek között sem lehet látni… Egy gróf, vagy egy herceg sem tud olyan finoman szenvedni...
Rudi: Nekünk a mamával rendes lakásunk volt… én szombaton a pénzt mindig odaadtam neki. Sokszor úgy tréfáltam: - Na mama, most mi lesz, ellumpoltam ötven kroncsit! Sohase mondta: - Te lump, te bitang! Mindig azt mondta: - Majd én bespórolom, fiam!… És most… mit csináltak belőle! .… (a hangján belső sírás érzik.)
Inas: Kérem én is megsirattam őt.
Rudi: De én még csinálok itthon valami ramazurit! Csak azt nem tudom, hol kezdjem?
