A VÁROSI HULLAHÁZ
A VÁROSI HULLAHÁZ
A hullaháznál, a város végén,
Az utca zaját mögöttem hagyva tunyán, néződve ácsorogtam,
Amikor, hajh! egy kivert alakot, szegény, halott utcai lányt hoztak be,
Testét, a senki testét, lerakták, - ott hever a nyirkos téglakövezeten,
Oh, isteni nő! A testét - a Testét látom - én nézem egyedül,
A házat, melyet egykor szenvedély és szépség lakott - a többi észre
sem veszem,
Sem az oly hideg némaságot, sem a csapból kicsorgó víz csörgését, sem
a halálos szagot nem érzem,
Csupán a házat - a csodálatos házat - e gyengéd, tiszta házat - ezt
a romot, ezt, ezt!
A halhatatlan házat, ami több, mint a valaha is épült épületek egész
sora!
És több, mint maga a fehérkupolás, arányaiban fenségesen kiemelkedő
Capitolium - és több, mint a régi, magasba törő katedrálisok,
Ez a magános kicsi ház több, mint együtt az mind - szegény, kétségbe-
dőlt ház!
Tiszta, félelmetes roncs! Egy lélek lakóhelye, maga egy Lélek!
Bitang, elkerült ház! Fogadj egy sóhajt reszkető ajkamról,
Tiéd egy könny, mely félrecsorg szememből, amíg megyek - néked áldozom,
Halott háza a szerelemnek! Háza a botorságnak és bűnnek, - ledőlt, elomlott!
Az élet háza - tegnap még csevegő és nevető, de haj! szegény ház! halott!
Hónapokkal, évekkel, visszhangokkal ékesített ház - most halott, halott, halott.
Az utca zaját mögöttem hagyva tunyán, néződve ácsorogtam,
Amikor, hajh! egy kivert alakot, szegény, halott utcai lányt hoztak be,
Testét, a senki testét, lerakták, - ott hever a nyirkos téglakövezeten,
Oh, isteni nő! A testét - a Testét látom - én nézem egyedül,
A házat, melyet egykor szenvedély és szépség lakott - a többi észre
sem veszem,
Sem az oly hideg némaságot, sem a csapból kicsorgó víz csörgését, sem
a halálos szagot nem érzem,
Csupán a házat - a csodálatos házat - e gyengéd, tiszta házat - ezt
a romot, ezt, ezt!
A halhatatlan házat, ami több, mint a valaha is épült épületek egész
sora!
És több, mint maga a fehérkupolás, arányaiban fenségesen kiemelkedő
Capitolium - és több, mint a régi, magasba törő katedrálisok,
Ez a magános kicsi ház több, mint együtt az mind - szegény, kétségbe-
dőlt ház!
Tiszta, félelmetes roncs! Egy lélek lakóhelye, maga egy Lélek!
Bitang, elkerült ház! Fogadj egy sóhajt reszkető ajkamról,
Tiéd egy könny, mely félrecsorg szememből, amíg megyek - néked áldozom,
Halott háza a szerelemnek! Háza a botorságnak és bűnnek, - ledőlt, elomlott!
Az élet háza - tegnap még csevegő és nevető, de haj! szegény ház! halott!
Hónapokkal, évekkel, visszhangokkal ékesített ház - most halott, halott, halott.
