V.
V.
Kedves Szeretett húgom!
Az Isten áldjon meg a te szép lelkedért. A gyermekeitek fogják a ti szíveteknek hasznát venni.
Legyen veletek a Mindenható szeretete.
Lásd, hogy tanít az élet, hogy beszéltünk egykor és most.
Ha a Húgom Szigetre megy, légy szeretettel hozzá. A szegény ártatlanul szenved. Szenved azért, mert szeret, szereti a gyermekeit, a testvéreit.
Ne csodálkozz, hogy csak most írok – van annak oka.
Iszonyúan szenvedek – sokat vesztettem.
Még abban is van igazság, hogy nemes és nemzetes Máramaros vármegye visszautasította a képemet.
Nem az az igazság benne, hogy ezt ők nekem most, mikor én vezetem egy ország művészetét, mikor én arra vagyok hivatva, hogy most, mikor lelkileg, testileg össze vagyok törve, erősebbnek kell lennem a többinél, mint ember és művésznek, mondom, nem itt látom az igazságot, hogy ők most bánnak így velem, de igenis ott, hogy ez velem megtörtént tényleg.
Az a hivatás, ami reám vár, nehéz kínokon át érhet csak oda, ahol eredményt láthatok.
Ha én elbukom, jön utánam új ember. A tanítványaim egyike.
Jól esik, hogy a feleségemről jó szóval emlékszel meg.
Mondhatom, nálánál nemesebb lelkű, műveltebb nőt az életben nem ismertem. Róla a legjobbnál egyebet nem írhatok. Ha az isten úgy akarja, összejöhetünk még.
Meg vagyok törve, de tartom magam.
Mónit és a gyermekeket csókolom számtalanszor. Rózi néninek és neked a legforróbb ölelést, hő csókot
szerető bátyád
Simi.
Szigeten Pista ellen ne morogjanak. Ha az egész elítéli, én egyedül mellette vagyok – senki nem érzi jobban az ő hibáját. Én lakoltam érte legtöbbet. Szerencsétlen ember ő a legnemesebb intenciókkal, tiszta szívvel. Ő belebukott a fekete sötétségbe a legnagyobb jellemtelenségbe. Csak a kétségbeesés vezet ki ebből a szomorú világból, ahol ő most él.
Ha Pista más városban él, más morál mellett, más emberek között, nem így történt volna mindez.
