Fazekas Frey Imre: A Margithíd pesti oldalán vasárnap este
Megmeredett a tikkadt alkonyatban,
Buda és Pest közt a Duna fölött.
A Híd fölött áll mozdulatlan csöndben,
S a Híd szikrázik a vad színözönben.
Perkálok, selymek, vásznak bimbulása,
Lángzó bokréta - együtt a Hidon.
Vezető őket, s szabja meg irányuk,
És mámoroktól csuklik meg a lábuk.
Egy-egy kis élet minden kis virága,
S egy-egy halál, ha egy-egy szál lehull.
És átsímul a pesti út kövére,
S a tömeg ömlik. Ez az ucca vére.
Isten, szivem, meg én: vigyázunk rája.