I.
I.
Örök muszájok itták át a testem
Egy éjszaka.
És tudtam, hogy elfogsz jönni.
Egy éjszaka.
És tudtam, hogy elfogsz jönni.
Hétlakatú zára sorsomnak pattanva lehullott
Kinzón-fényes nappal.
És tudtam, hogy te vagy a végzetem.
Kinzón-fényes nappal.
És tudtam, hogy te vagy a végzetem.
Tudatlan lány-szivek titkát felriasztottam:
Téged kerestelek,
Hogy mielőtt felismersz: megöljelek.
Téged kerestelek,
Hogy mielőtt felismersz: megöljelek.
Önkinzás,várás, vágyás, félelem, sejtése mindeneknek
Ezerszer végigsujkoltak rajtam
És azt hittem, mindannyiszor: most, most megölöm magam.
Ezerszer végigsujkoltak rajtam
És azt hittem, mindannyiszor: most, most megölöm magam.
Miattad akartam meghalni, kit sose láttam,
Ki sose láttál,
S miattad mondtam mindannyiszor: ne még
Ki sose láttál,
S miattad mondtam mindannyiszor: ne még
Ma már tudom, hogy nem te vagy az, aki eljön majd értem
És mégis te vagy:
A perc hoz, a perc visz és az egész élet utánad jajdul.
És mégis te vagy:
A perc hoz, a perc visz és az egész élet utánad jajdul.
Meglopjuk az örömet, a bánatot, a kínt
Hogy egymásnak hordjuk:
De nem szabad nekünk egy életre összeérni.
Hogy egymásnak hordjuk:
De nem szabad nekünk egy életre összeérni.
Jaj volna nekem s ezerszer jaj volna neked
Tudod-e?:
Könnyezetlen hurcolnám meg csuda fejed a földön.
Tudod-e?:
Könnyezetlen hurcolnám meg csuda fejed a földön.
Porig aláznám gyötrött égésű szájad
És látó szemed a sárig
Hogy ne láss, ne láthass, ne hagyhass el soha.
És látó szemed a sárig
Hogy ne láss, ne láthass, ne hagyhass el soha.
Gyötrelemben aszalnám meg a testem
És sós könnyben a lelkem,
Mert sohsem mondhatnók egyszerre: boldog vagyok.
És sós könnyben a lelkem,
Mert sohsem mondhatnók egyszerre: boldog vagyok.
És kiterített halottként keményen mosolyognék,
Te zokognál,
És szipákolva hallgatnád csudás, harsány dalom.
Te zokognál,
És szipákolva hallgatnád csudás, harsány dalom.
Sírnék és siratnálak keserűn és visszafolythatatlan
Ha elfordulnál
S kisírt szemem szögletén gúnyt látnál, ha visszanéznél.
Ha elfordulnál
S kisírt szemem szögletén gúnyt látnál, ha visszanéznél.
Kínban és csudálatos fényben gyötörnének ráncosra az évek
És tudod-e?
Elkergetnélek, hogy hozd vissza nekem az ifjuságod.
És tudod-e?
Elkergetnélek, hogy hozd vissza nekem az ifjuságod.
És tüzes hamuba temetném bele megtépett arcom,
Sírástól rángna a testem,
És feltépett mellemből való vérrel locsolnám a lábad nyomát.
Sírástól rángna a testem,
És feltépett mellemből való vérrel locsolnám a lábad nyomát.
És visszajönnél és felemelnél sietve a földről,
És mindent tudnál,
És mindent éreznél és látnád, hogy nem lehetett máskép.
És mindent tudnál,
És mindent éreznél és látnád, hogy nem lehetett máskép.
