Ady Endre: Dal a boldogságról
Valómnak ez az ódon haditársa:
Gondoljatok mindig másra,
Ti, gyanítók,
Boldogság-gyanítók.
Éhes, irigy órák
Vetették ki a boldogság adóját
Szegény ártatlanokra,
Boldogtalan ártatlanokra.
Felhőzik a felhő
S tán kicsi, furcsa szerencsével eljő
A Holnap,
A Mánál mindig külömb Holnap.
S van ize a szomorúságnak.
Ám a boldogság mindig másnak
Rettenetese, gyanu-vád,
Gyanu, vád.