Boros Ferenc: A húsz-éves, halott anyámnak
Boros Ferenc: A húsz-éves, halott anyámnak
Hogy este játszhassam – drága ékszereknek
Küldj édesanyám finom, régi képeket,
A vágyaidat, – lányosan, virágosan, –
A te húsz éves, játékos gyermekednek…
Küldj édesanyám finom, régi képeket,
A vágyaidat, – lányosan, virágosan, –
A te húsz éves, játékos gyermekednek…
Virág nyiljon és ragyogjon kikelet,
A levegő csókoljon szivembe drága álmot;
Küldd el anyám a kacagásodat
És sok csodával a városligetet…
A levegő csókoljon szivembe drága álmot;
Küldd el anyám a kacagásodat
És sok csodával a városligetet…
Küldj képeket, ne legyek magamba,
Te gyujtsd a vágyamat lobogó lázzá,
Vagy rejtsd el a szived élő bánatát
Ifju vágyamba, lázamba, szavamba.
Te gyujtsd a vágyamat lobogó lázzá,
Vagy rejtsd el a szived élő bánatát
Ifju vágyamba, lázamba, szavamba.
S hogy a szived az enyém lehessen,
Küldj álmokat – mik a szemedben éltek,
Küldj álmokat – hogy beszéljek velük,
Hogy az égre őket kiteregessem…
Küldj álmokat – mik a szemedben éltek,
Küldj álmokat – hogy beszéljek velük,
Hogy az égre őket kiteregessem…
S énekeket is dudolj majd anyám,
Mik régen édes szivedbe dongtak,
Miknek ma tán már divatja mult,
De te dudoltad sokszor hajdanán…
Mik régen édes szivedbe dongtak,
Miknek ma tán már divatja mult,
De te dudoltad sokszor hajdanán…
S engedd – hogy olykor beszéljek veled,
Hogy lássalak a lelkembe rejtve
S add, hogy olykor hazudjam magamnak,
Hogy a kék ködből rámnéz a szemed.
Hogy lássalak a lelkembe rejtve
S add, hogy olykor hazudjam magamnak,
Hogy a kék ködből rámnéz a szemed.
