Ady Endre: Csokonai – A Békekötésre
Mert fejér borral fogom innepelni
Boldog esztendők ide érkezését,
Tölts bele, gyermek!
Gyászos esztendő sok ezer magányos
És közönséges bajokat hozott rám,
S árva hazámra.
A kemény hadnak kialudt kanóca,
Múlik a jajszó, s örömünket áldott
Béke tetézi.
Értetek hányszor, s be heven sohajtánk!
Négy betű, négy-négy poharat csapok fel
Értetek én is.
Fel ne lázadjon soha békeségünk,
Hogy sok esztendő elejére jussunk
Ilyen örömmel!
Látszik ott némely fogyatéka, melynek
Tiszta csendesség kebelébe nyugszik,
S nincs hada kinn is.
Nem bocsát, sírván az egekre átkot,
Szátnogat minden, s kiki szőlejében
Kényire munkál.
Gazdag a kalmár, s az egész közönség,
Ott tanít a bölcs, danol a poeta,
Él az igazság.
Összedűlt várak s faluk omladéki!
Vérbe tajtékzó patakok, s dögöktől
Bűzletes ég, föld!
Félek ily gyászszint ecsetemre venni -
Átkozott volt az, ki előbb örök hírt
Hadba vadászott!
Lenne a bérem, vagy ez a világ is,
Még se kívánnék veletek cserélni:
Míg Lili kedvel.
Álljon, és légyen pecsenyém, kenyérkém,
S jó magyar nektárt igyam arra, eb lesz
Néktek irígytek.
Hogy barátimnak fecsegésit értsem,
Csak picziny lantom cicorázzon, adieu
Trombita-dobszó!
Ah becses két név: Puky, hív barátom!
És te óhajtott Lili, életemnek
Édes aránya!
A kiket szívből szeretek: te gyermek,
Hozz elő négy-négy poharat! Ma inni
Kell ezekért is.
Érjetek még több s gyönyörűbb időket:
Véletek légyen nekem is sok ilyen
Jánusi víg nap!