3. Búcsú a nőtől
3. Búcsú a nőtől
Láttátok-e (romantikus kérdés) bujdosni a holdat elforgó felhők mögött? Így bujdosik az én szeretőm a földi lányokban.
Mert csak egy szeretőm van mióta vágyik a világ. De az bújósdit játszik a lányokban. Hol egyikben, hol másikban bukkan elő. Már látom ragyogását és sejtem vonásait. És mikor magamhoz ölelem, kisiklik karomból és más lányba rejtőzik. Karjaimban idegent találok, aki fáj nekem.
Nagy hűség volt az én hűtlenségem és mind halálig való ragaszkodás. Hogyan szerettem volna az idegent, mikor Ő már tovább bujdosott?
Mindig hittem azt az ölelést, amelyben őt magamhoz fogom égetni eltéphetetlenül. És most a halál előtt egyedül maradtam. Ez az én egyetlen nagy panaszom.
Miért adtok külön neveket a lányoknak? Mélyednek mélyén van egy arc s vágyol, hogy annak lásd magad. És keresed a tükröt, mely azzá az arccá tükrözzön vissza. Ezért meredsz rá a lányokra s minden lány ezt az arcot szeretné mutatni. De ki találja meg a maga tükrét? Vajon kiül holt orcámra ez az arc?
Meg ne ítéljetek, hogy szentek voltak előttem a test örömei. Szent vágyakozás volt az, mert örökkévaló keresése. Ó szent ágyékok, sok nevű ölelve el nem ért egyetlen Szeretőm, búcsúzom Tőled. Lesz-e még a földön olyan, aki Téged fog keresni? Vagy velem halsz és egy vágyakozással kevesebb lesz az élet?
