Halász Imre: „Boches”
Halász Imre: „Boches”
Hol vették a franciák ezt a gúnyos elnevezést, melyet manapság a németekre olyan általánosan alkalmaznak, hogy az „allemand” szót jóformán kiszorította a közhasználatból?
Kerestem a „boche” szó magyarázatát német és francia lapokban, de eddig sehol sem tudtam ráakadni. Tény, hogy a francia nyelvben e szó „boche”, – vagy akár csak ehhez némileg hasonló – elő nem fordul. Másutt kell tehát a szó eredetét keresnünk és pedig minden valószínűség szerint német talajon.
A napokban, kedves kollégák körében, felvetődött a „boche” szó eredetének kérdése, de senki sem tudott rá megfelelni. Nekem lett volna egy ötletem, de mivel az élénk társalgás csakhamar másfelé terelődött, nem álltam elő vele. Azóta még gondolkoztam a dologról s mindinkább megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy helyes nyomon járok. Hadd mondjam el tehát véleményemet.
Nézetem szerint a „boche” azonos a német „Bursch” szóval, vagy pontosabban, nem más, mint a „Bursch” szónak a franciák szája íze szerint való elrontása.
Mielőtt tovább mennék, előre kell bocsátanom magának a német „Bursch” szónak etimológiáját. Mi magyarok közönségesen a Bursch szót egyértelműnek vesszük a magyar „legény” szóval. De e szónak értelme csak a hosszas közhasználat révén kopott idáig. A „Bursch” szó eredeti értelme egészen különleges jelentésű volt. A középkori latinság „bursa” szavából keletkezett. Ez a „bursa” pedig szószerint bőrből készült erszényt jelent, névszerint pedig bizonyos közös erszényt értettek alatta, melyből a jogosult egyének bizonyos csoportja nyert támogatást, esetleg teljes ellátást. Azokat, akik a közös bursából segélyt húztak, „bursales”-nek nevezték. Ezeknek a bursales-ek az intézménye különös jelentőségre jutott a középkori egyetemeken, elsősorban a híres párizsi egyetemen, majd ennek mintájára az összes német egyetemeken. Testületi alapon létesült s testületi joggal felruházott konviktus-féle intézmény lett belőle. Nem akarom itt bővebben fejtegetni ezt a dolgot, csak konstatálom, hogy az intézmény tagjait a „bursales” szó megrövidítésével a németek „bursch”-oknak hívták.
Így keletkezett a bursch szó. Az egyetemeken létezett fentebb érintett intézmény a középkor lehanyatlásával, mint ilyen lassanként megszűnt, – de a „bursch” szó megmaradt, sőt sajátságos feltámadást ért meg a múlt század elején, mikor Napóleon hatalmának letörésével 1815 után Németországban a német nemzeti szellem ébredése megindult, a régi bursch szó Németországban ismét nagy jelentőségre emelkedett. A múlt század második évtizedének nagy szabadságháborúja adta meg a lökést a német viszonyok sok érdekes tünetéhez, melyek közt a német egyetemeken a „Burschensehaftok” megalakulása egyik legérdekesebb. Ezek a Burschenschaftok s ezeknek egyes tagjai, a „Bursch”-ok meglehetős lármás szerepet töltöttek be Németország társadalmi és közéletében 1815-től kezdve évtizedeken keresztül. Egész Németország hemzsegett a burschok-tól, akik nemcsak külön jelvényeik – például sajátságos sapka, kokárda stb., de sőt germán hagyományok szerint megalkotott különös öltözék által lettek feltűnőkké, hanem egyenesen mint az ún. Deutschthümelei tipikus képviselői szerepeltek, akiknek feltűnő viselkedéséhez hozzátartoztak a nagy sörivások, párbajozások, zajos gyűlések, nemritkán rakoncátlan kihágások is.
A finomult társadalmi formaérzékű francia ember, mikor magának a német „etnosz” karikatúráját megrajzolni próbálta, keresve sem találhatott volna jobb mintaképet, mint amilyen ez a germánság kirívó szélsőségeit megtestesítő német „Bursch” volt. Így lett a „Bursch”-ból gúnynév, melynek hangzása nem is valami nagy változással a franciák száján „boche”-sá alakult át. Bursch, Borsch, boche!
Ez, nézetem szerint, a boche szó eredete. Valeat quantum valere potest.
