Tersánszky Józsi Jenő: Vers
Tersánszky Józsi Jenő: Vers
(Régi szöszkéhez)
Ó Édesem, én már nem vártalak,
Te megkerested árva álmom
Tünde vendég, kecses, szelid alak
Ismerős utcán, ismerős ruhában
Szöszke fejecskéden bársonykalap
Hamvas galambom, piros bóbitával
Mint régen, sokszor láttalak.
Te megkerested árva álmom
Tünde vendég, kecses, szelid alak
Ismerős utcán, ismerős ruhában
Szöszke fejecskéden bársonykalap
Hamvas galambom, piros bóbitával
Mint régen, sokszor láttalak.
Tán sirni kezdesz? Kérdeztem szivem,
Most sirni, sirni, ó milyen jó lenne,
Szerelmesed álmodban szeliden
Két keze közé fogta fejedet
S kérdett: az én barátom mit izen
Szerettének?… De mért oly szótalan?
Vagy énhozzám mindég ilyen?
Most sirni, sirni, ó milyen jó lenne,
Szerelmesed álmodban szeliden
Két keze közé fogta fejedet
S kérdett: az én barátom mit izen
Szerettének?… De mért oly szótalan?
Vagy énhozzám mindég ilyen?
Ám én nem szóltam, csak méláztam ott.
Eltünt az utca és más lett a táj.
Vadon… tető… A szivem zokogott,
Rámordultam: csitt! én őt elfeledtem,
Szomorú drágám akkor elhagyott,
Mért hallgat úgy? Esengett távozóban,
De hallgattam… S felébredtem legott.
Eltünt az utca és más lett a táj.
Vadon… tető… A szivem zokogott,
Rámordultam: csitt! én őt elfeledtem,
Szomorú drágám akkor elhagyott,
Mért hallgat úgy? Esengett távozóban,
De hallgattam… S felébredtem legott.
Jaj hol vagyok?… Lőrésem ürege
Setét odumba már fehéren kandit
Fenyvek sudárján zimankó zene
Fázó, fájó, beteg a virradat
Hó fútta égnek hasadt pereme
Rajt órjás felhő pilla hamuszin
Mint kékülő halott kinyilt szeme?
Setét odumba már fehéren kandit
Fenyvek sudárján zimankó zene
Fázó, fájó, beteg a virradat
Hó fútta égnek hasadt pereme
Rajt órjás felhő pilla hamuszin
Mint kékülő halott kinyilt szeme?
Nem rossz álom-é ez, hogy itt vagyok?
Nedves lövőárokban fekszem én
S a szalmám üveg alommá fagyott
Hess rossz igézet! Hess gonosz kárpázat!
Sétálni mentem s találkoztam ott…
Megsúgjam-e?… Soha se várt szivem
Édesbb szorongással pillanatot.
Nedves lövőárokban fekszem én
S a szalmám üveg alommá fagyott
Hess rossz igézet! Hess gonosz kárpázat!
Sétálni mentem s találkoztam ott…
Megsúgjam-e?… Soha se várt szivem
Édesbb szorongással pillanatot.
Szöszke galambom hadd szólok neked:
Rég rejti lelkem égkék szemeid
Mint szelence a drágaköveket,
Ó én mosolygó kék gyémántjaim!
Sétámról mint a fösvény sietek
Hogy elvigyen szelenceként a lelkem
Mosolygó égkék drágaköveket.
Rég rejti lelkem égkék szemeid
Mint szelence a drágaköveket,
Ó én mosolygó kék gyémántjaim!
Sétámról mint a fösvény sietek
Hogy elvigyen szelenceként a lelkem
Mosolygó égkék drágaköveket.
Sohsem mondtam meg ezt tenéked drágám,
Száznak másnak. Néked miért nem?
Száz bece, csók közt mért maradtam árván?
Láttad sötét viskómat? nedves szalmám?
És bánatom? az éjjel erre járván
S hogy nevetek magam hallottad-e?
Hát sziszegni a sok röpke halált rám?
Száznak másnak. Néked miért nem?
Száz bece, csók közt mért maradtam árván?
Láttad sötét viskómat? nedves szalmám?
És bánatom? az éjjel erre járván
S hogy nevetek magam hallottad-e?
Hát sziszegni a sok röpke halált rám?
Én drágám, bánatom oly messzi tőled
Meleg szivecskédtől, meleg szobádtól,
Halál vigyáz rám, máma is megölhet.
Piha kaszás, nem láttál szembehúnyva,
Ám tégy emlékké pár szivben legföljebb
Álomtestvéred kérlek, küld egy éjen
Hadd nyisson fel egy szép csukott szemöldet:
Meleg szivecskédtől, meleg szobádtól,
Halál vigyáz rám, máma is megölhet.
Piha kaszás, nem láttál szembehúnyva,
Ám tégy emlékké pár szivben legföljebb
Álomtestvéred kérlek, küld egy éjen
Hadd nyisson fel egy szép csukott szemöldet:
Velem sétál ő s így szólok neki:
Mint szelence a drágaköveket
Szemeid lelkem úgy rejtegeti…
Mint szelence a drágaköveket
Szemeid lelkem úgy rejtegeti…
