8. jelenet
8. jelenet
(Drakula, pópa belépnek.)
Pópa: Dicsértessék!
Parasztok: Mindörökké!
Drakula (kezében a tizenegyágú villa és tömjéntartó. Méltóságteljesen lép el előttük és szigorú pillantásokat vet reájuk): Hát meggondoltátok a dolgot? Mi? Megtörtetek, mi? Az én ördögöm a legerősebb egész Erdélyben. Még a római pápának sincs ilyen erős ördöge. Most már tudjátok. Akit én megátkozok, meg van az átkozva, de akit én feloldok, fel van az oldozva.
Toroczkóné (rimánkodva): Oldozz fel, domnyu! Nagyon erős a te ördögöd. (Zokogva.) Nagyanyát megölte. A zab odavan. A krumpli is. A tehén… jaj istenem!
Pappné: Oda van az én tehenem is!
Viciánuné: A lovam, a Pejkó olyan kehes. Már be sem foghatjuk.
Viciánu: Pedig hogy húzott! Ostor se kellett hozzá. Az vót oszt a ló! (Iszik.)
Pópa: Most is iszol? Hisz már részeg vagy!
Viciánu: Már mért ne innék? Torról jövök.
Pópa: Torról? Persze torról. Hát sokat ittatok?
András: Nem. (Viciánura mutat.) Csak ő ivott.
Viciánuné: Mióta el vagyunk átkozva, mindig iszik. Részeg vót akkor is, mikor felgyújtotta a kazlat. (Sírva.) Az ördög szolgája a pálinka is.
Pópa: Hát aláírjátok most?
Viciánu: Mi lesz a legelővel?
András: Ha most aláírjuk, akkor most kell hogy visszaadják a legelőt is.
Viciánu: Bizony a legelő nélkül nincs vásár.
(Drakula, pópa összenéznek.)
András (figyeli őket, izgatottan közelebb lép Drakulához, halkabban): És az Anna hozzám jön?
Drakula (kitörni akar, de visszatartja magát. Komoran néz maga elé. Száraz, fojtott hangon): No. Majd. Majd meglátjuk.
Pópa: Testvérek ne siessetek olyan nagyon. Gondoljátok meg, hogy most még átok alatt vagytok. Most még az ördög hatalmában vagytok. Nem lesz áldás sem a legelőn, sem az Annán (András felé), ha úgy kapjátok meg, amíg átok alatt vagytok. (Összenéz Drakulával.)
Viciánuné: Ez igaz.
Papp: Persze, most még átok alatt vagyunk.
Drakula: Előbb írjátok alá, akkor én feloldozlak benneteket.
Toroczkóné: Visszaveszed az átkot?
Drakula: Ha aláírjátok, vissza.
András: És a legelő, az Anna.
Pópa: Erre csak azután kerül a sor. Ez csak a ti javatokra van. Mert jól tudjátok, hogy átok alatt semmit sem szabad kezdeni. No, itt a szerződés! Írjátok alá! (Kiveszi a belső zsebéből a szerződést.)
Papp (átveszi az írást, nézi, forgatja. Viciánu melléje áll. A többiek is nézik az írást. Körülállják az írást. Csak András áll egyedül, töprengve, sóhajtva.)
András: De én így nem írom alá! Meg fogtok csalni!
Anna (beszalad, megragadja András kezét): Írd alá Andriskám! Írd alá!
András (ránéz, aztán Drakulához és a pópához fordul): Hát jó, aláírom. (Fenyegetően.) Egy életem, egy halálom! (Az asztalhoz lép, aláírja.)
(Rövid töprengés, nézelődés után nehézkesen, parasztosan aláírják a szerződést.)
Pópa: Viciánu, írd alá.
Viciánu: Nem tudok én. Nem jártam én iskolába.
Pópa (Drakulához): Írd alá te a nevét. Majd keresztet pingál melléje.
Drakula (zavartan): Hagyj békén. Nem szeretek firkálni. Már rég nem írtam.
Pópa (nevetve): Mert nem tudsz. (Aláírja a neveket.) Hát! majd én aláírom mindét. Tik csak a keresztet írjátok hozzá. Papp Aurélián! (Aláírja, Papp keresztet rajzol.) Papp Auréliánné! (Aláírja, Pappné keresztet pingál.) Özv. Toroczkó Andrásné! (Aláírja, Toroczkóné keresztet pingál.) Írd alá a hülye fiadért. (Toroczkóné keresztet pingál.) Zöld Juon! (Aláírja, egy paraszt keresztet pingál.) Zöld Juonné! (Aláírja, egy parasztaasszony keresztet pingál.) Az aláírások folytatódnak, s ezalatt folytatják a párbeszédet a többiek.)
Papp: Még el se olvastuk, mi van benne?
András: Hát a jegyző mért nincs itt? Az elolvashatta vóna nekünk.
Papp: A jegyző reggel a városba ment.
Viciánu: Mért ment a jegyző éppen máma a városba? Ki tudja, mi van az írásban? Van még nekem fődem, házam. Bajos nekem aláírni.
Pópa: Ne féljetek, ez az írás csak a bányáról szól. Se főd, se ház nincsen benne. (Drakulához.) Rendben van. Itt az írás. (Belső zsebére mutat.)
Drakula (hókusz-pókuszokat csinál. Tömjént gyújt, melynek füstje száll. Feláll egy székre s kitárja karjait. Az emberek szorosan köréje állanak): Térdeljetek le. (Letérdelnek.) Belzebub, mélységek, poklok ura! Szállj vissza a föld alá. Szállj ki ezeknek testéből, lelkéből, állatjaikból, terméseikből, mindenféle javaikból. Fölidéztelek boszorkányszavammal, szétoszlatlak boszorkányfüstömmel. (Hatalmas hangon.) Visszakergetlek tizenegy ágú vellámmal. Távozz, távozz, távozz! (Tizenegy ágú villával hadonászik. Leszáll a székről.) No, megvan.
Toroczkóné (feláll): Nagy isten segíts!
Többiek (felállanak): Nagy isten segíts!
Toroczkóné: Jézus, Mária légy velünk!
Többiek: Jézus, Mária légy velünk!
Toroczkóné (pópához): Eredj és szenteld be nagyanya sírját.
Pópa: Fizesd le a két koronát.
Toroczkóné: Lefizetem. Tessék. (Az alsószoknyája zsebébe nyúl, kiveszi a pénzt és átadja a pópának.)
(A többiek is felállanak.)
Viciánuné: Hazaszaladok, köhög-e még a Pejkó. Megnézem. (El.)
