4. jelenet
4. jelenet
(Alispán, szolgabíró jönnek vadászruhában. Lassan a sátor elé somfordálnak. Drakula nem veszi őket észre és táncol tovább.)
Szolgabíró: Áh, vén gézengúz, most megcsíptelek! Hát ördögöt űzünk, hát ráolvasunk, butítunk, csalunk! Hát nem volt elég az a négy hónap, amit a kolozsvári törvényszéken kaptál.
Drakula (meghökkenve, zavartan áll).
II. asszony (inkább félre): A szolgabíró! (Fölragadja a tyúkot, elszalad vele.)
Drakula: Nem volt ám igazságos az a négy hónap.
Alispán: Nem, mert nyolcat kellett volna kapnia! Egy évet! Szégyen és gyalázat, hogy manapság egy ilyen csirkefogó boszorkánymester is megélhet. Nem elég ennek a szegény, nyomorult népnek a baja? Még az ilyen élősdiek is a vérét szívják.
Drakula (dacosan): Nagyságos alispán úr, nem hányhatunk semmit egymás szemére. Én a néptől élek, az igaz, de maguk is. Hozzám jön a bajával, a nyavalyájával, a kárával, és én legalább segítek rajta, ahogy tudok. Ahogy neki kell. De maguk? Magukat gyűlöli a nép! Az urak kinevethetik az én tudományomat, de a nép hisz bennem. Jobban hisz bennem, mint a törvényben.
Alispán: Majd segítünk rajta. Megint lecsukatjuk magát.
Drakula: Az igaz. Ezt megtehetik. De kin segítenek vele? Sötétség országa ez. Én itt a posztomon vagyok. Rám itt szükség van. (Szolgabíró felé.) A szolgabíró úr legjobban tudja, nemcsak a népnek van itt rám szüksége, de az uraknak is. Nemcsak a nép jön hozzám, amikor baj van, de az urak is. (Emeltebb hangon, fokozódó szenvedéllyel.) Ó, az urak nem adnak semmit sem ingyen! A tavalyi választáson ki hozta be az egész falut, ki tette azt, hogy mind egy szálig a kormányra szavaztak? A nagyságos alispán úr sógorára? És amikor a nagyságos alispán úr testvéröccse, a főerdőmester úr vadászik, ki szerzi neki a hajtókat negyven fillér napszámért? És a katonaszökevényeket, a szűz dohányosokat, a tilos pálinkaégetőket ki adja föl? Ez a nyomorult kuruzsló! (A mellét ütögeti.) Ez a gazember! Ez a csaló! És amiért ilyen hűségesen szolgálom a vármegyét, négy hónapot sóztak rám. Ez a köszönet! A magyar urak köszönete. (Sír.)
Szolgabíró: Ne bőgj, vén haramia!
Drakula: Persze, én az uraknak csak vén haramia vagyok. De emlékszik még a tekintetes szolgabíró úr a Márira? A kovács leányára, aki magánál szógált és egyszerre csak nekigömbölyödött. Hát ott ki segített?…
Szolgabíró (nevetve): Hazudsz, akasztófavirág.
Alispán (tréfásan): A Mári? Hát Márid is volt?
Szolgabíró (kezével legyint): Férjhez adtam egy hajdúhoz.
