12. jelenet
12. jelenet
(Jönnek be a kapun: Viciánu Tógyer és felesége, Papp Aurélián és felesége és még néhány paraszt férfi és asszony.)
Id. Toroczkóné (feléjük): Hajják csak keetek! Hogy mit akarnak az urak! Hogy odaengeggyük a fődünket bányának. Hogy magunk ellen háborgassuk a gonoszt, aki odalent tanyázik.
Viciánuné: Mingyár gondótam, hogy rossz dolog az, amibe a pópa meg a domnyu idehívott. Az éjjel azt ámodtam, hogy nekemugrott egy fekete macska. Nagy, fényes sörénye vót, a szeme akár a parázs. Nekiesett a szememnek. Éreztem, hogy mint kaparja ki körmével a szememet, arra fölébredtem. Akkor mingyár tudtam, hogy nem jó nap lesz ez a mai.
Papp: Aláírni? Az köll még csak. Én nem írok alá semmit.
András: Három év előtt is aláírtunk, és elvették a legelőnket. Ha még egyszer aláírunk, elvehetik a fődünket.
Papp, Vicianu: A fődünket? Hát még mit nem?
Ifj. Toroczkóné: Nincs igazság, dehogy is van igazság!
