1. jelenet
1. jelenet
(Kupolás mérnök, Devecser geológus, utóbbi bőrtáskával, melyet kinyit. A táska tartalmát kiönti az asztalra. Kövek, agyagok hullanak ki belőle. Sorra nézi, kalapáccsal kopogtatja őket. Fejér rázza. Nevet.)
Devecser: És nekem itt szenet kell konstatálnom. Óriási!
Kupolás: Mi az?
Devecser: Nézd ezeket a köveket, agyagokat. Két hónapos kutatásaim eredményei. Mindegyik kő más hegyről, mindegyik agyag más völgyből való. Nézd ember. (Követ vesz a kezébe.) Százezer esztendő mered rád ebből a lelketlen trachitból.
Kupolás (tréfásan): Meg vagyok illetődve.
Devecser: Százezer év. Ez imponál, mi? De az semmi. Nézd ezt. (Agyagdarabot vesz a kezébe.) Ez kétszázezer esztendőt jelent. A hitvány, gőgös agyvelő tehetetlenül roskad össze, amikor megpróbálja elképzelni ezt a múltat.
Kupolás (tréfásan): Össze vagyok roskadva. Te vagy a föld rétegeinek poétája. Miocén költő. Diocén trubadúr. Mért nem írsz verseket? (Kacag.)
Devecser: Ide hallgass. Kétszázezer esztendő alatt megszámlálhatatlan sokaságú geológiai forradalom tombolt a földön, ahol most állunk. Volt itt tenger, tűzhányó, voltak szigetek, tavak, föld felett, föld alatt. Éltek itt ichtioszauruszok, mamutok, ősemberek. Kétszázezer év alatt volt itt minden, csak egy nem volt.
Kupolás: Micsoda?
Devecser: Szén.
Kupolás: Szén?
Devecser: Szén az nem volt. Két hét előtt hivatalos jelentést küldtem erről a minisztériumba. A tanácsos, aki kedves patrónusom, visszaküldte a jelentést, a margójára ezt írta: „Devecser, meg van maga őrülve? Magát azért küldték Frugára, hogy a szenet megállapítsa. Érti? Tépje szét ezt a jelentést.”
Kupolás: Széttépted?
Devecser: Szét.
Kupolás: És másikat írtál?
Devecser (írást vesz elő a zsebéből): Igen. Ravaszul fogalmaztam meg. Hallgasd csak. (Felolvas.) „A rétegek fekvése és egymáshoz való viszonya, a miocén korszakbeli kőzetek, elsősorban trachit, melyet hellyel-közzel vasércre emlékeztető kőzetek szakítanak meg, az árkokban és szakadékokban található agyagalakulatok, a hegyek, a csúcsok és kúpok formálódottsága, a völgyek mélysége, a talajvíz mindenütt való jelenléte éppenséggel nem mutatnak arra, hogy szén ne fordulna elő.
Kupolás (nevet): Néhány szénbizonyítékot kihagytál.
Devecser: Mit?
Kupolás: Hát a klímát és a faunát. Meg ezt a lópatkót, amit a községház előtt találtam. (Kiveszi a lópatkót a zsebéből.) Ez szerencsét hoz, mi? Szerencsét neked, hogy megtaláljad a szenet. (Nevet.)
Devecser: No, énbelőlem ki nem srófolják ezt a három szót: itt szén van. Láttál te már geológust, aki gazember?
Kupolás: Nem. Nagyon keveset ismerek.
Devecser: A geológus nem is lehet gazember. Aki életét a föld nagyszerű titkainak a kifürkészésére szenteli, akinek az időtlen idők folyamán egymásra rakódott rétegek beszélnek a maguk nyelvén, melynél gazdagabb nincsen a világon, aki lelkét a természet százezer méter mélységű öléből való kincsekkel gazdagítja, az nem adja oda magát nyilvánvaló hazudozásra. Tudomány és svindli – a kettő kizárja egymást.
Kupolás: Hát akkor miért nem fogalmazod meg újra azt a széttépett jelentést? Miért nem küldöd fel a minisztériumba ezt a három szót: Itt nincs szén.
Devecser: Barátom! Hogyan jut el a geológus a tudományos megállapításig? Következtetések alapján. Hány geológussal esett már meg, hogy éppen az ellentétes következtetések alapján állapította meg az ellenkezőjét annak, amit meg akart állapítani. Barátom, bármennyire is haladt a geológia, a legtöbb geológiai megállapítás föltevésen alapszik. Például. Én felteszem azt, hogy nincs szén és tudományosan bebizonyítom. De feltehetem azt is, hogy van szén és azt is tudományosan bebizonyíthatom.
Kupolás: Szóval, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes.
Devecser: Örök életedben cinikus voltál. A tudományból nem illik csúfot űzni. Látszik, hogy a tekintetes vármegye mérnöke vagy, akinek alkotóképessége a fahidak tatarozásában merül ki.
Kupolás: Igaz, hogy áthelyeznek a bányakapitánysághoz magasabb fizetési osztályba?
Devecser (méltósággal): Igaz. Végre kezdenek megbecsülni.
Kupolás: Végre!
