Kertész István: Bakanóták
Nem sokára itthagyom a bótját.
Elmultak a szép napok
Hazafele ballagok, ballagok.
Híjába' híj a század
Ölelem a babámat a karomba
Őrmester úr, kapitány
Nem stimel mán raportra ezután.
Darúmadár útra kél, nagy útra
Ezredkürtös az időm
Hosszú katona időm lefújta –
Nem látok már csillagot
Csak azt, aki fentragyog az égen
Nem izgassa a pofa
Csámpáslábú regruta a vérem.
Cibil ruhát csináltasson nékem
Cibil ruhát piros zsinórt rája
Haza menek babám nemsokára.
Motorkocsit csinátasson nékem,
Motorkocsit gumi kerekekvel –
Haragba vagyok a kedvesemvel.
Akkor szép a baka, mikor masirozik
Minden csárda előtt
Minden csárda előtt nagyot káromkodik
Hej, de verje meg az Isten
Suszter csizsmádiát
Mért varr a bakának
Mért varr a bakának
Rövid szárú csizmát.
Még ma éjjelen rózsámmal beszélek:
Még ma éjjelen rózsámmal beszélek…
Hónap délután a csatába megyek.
Megjött a muszka százezer emberrel
Kétszáz ágyúval áll a harc mezején
Így hát tubicám elmasirozok én.
Ez legyen hozzád az utolsó szavam.
Ne sírd pirosra két öreg szemedet
El kell eresszned árva gyerekedet.
Szállj le lovadról, szurj agyon engemet
Vagy fegyveredet szegezd a mellemnek
Ne hagyj sokáig kinlódni engemet.
Megüzenem a babámnak Kató-Kató Katókámnak
Haj, veszek néjki keszkenőt, pirosat
Rojtos kacskaringóssat, ringóssat…
Mert elvittek Kati, Kati, Kati, Kati katonának.
Csata akar lenni
A huszonötös bakáknak
El kék oda menni.
Szólnak az ágyuk, a gépfegyverek,
Mégse jön a, jön a… párom.
Elvesztettem a legényéletemet,
Míg élek sajnálom.
Dalold el ott, hogy a lelkem mindég őt várja.
Ha meg kérdí, hogy vagyok
Mond meg néki, beteg vagyok,
Hull a könnyem, fáj a szivem,
Mindennap hervadok.
Sárga rigó benne a kerülő –
Sárga rigó meg a fülemüle
Szép a babám, hogy váljak meg tüle.
Inkább szállj a babám ablakjára
Fütyüld el a szomorú nótáját
Elvitték a babám katonáját.
De nem leszek három esztendejig
Mer' a császár fijává iratott
Jajistenem, de megszomoríjtott.
Közepibe kinyíllott a rózsa –
Széle piros, közepe fekete –
Jaj de gyászos a baka életje.
A huszonötös bakának nincs párja, nincs párja
A nemes Pokornyi nevit viseli, viseli
Horváth László ezredes úr vezeti, vezeti.
Szemibe vágja a tiszti sapkáját, sapkáját
Muszka ellen vezeti a bakáját, bakáját.
Katona se' lettem volna soha,
Ha az apám biró nem lett volna
Háromszor is leírt a császárnak,
Sej, haj,
Vigye el a fiamat, a Miskát, katonának.
Kiállok a kaszárnya-kapuba,
Onnan nézem, merről jön a posta,
Sírva kérdem a postás legénytől:
Sej, haj,
Hoz-e nekem levelet a régi szeretőmtől.
Angyalom ragyogós csillagom
Veres bort iszik bujába
Angyalom ragyogós csillagom.
Hejde veres bort iszik bujába
Kapitány úr kontójára
Angyalom ragyogós csillagom.
Oszt vélünk egy századba rukkolnának
Kipucolnám a rüsztungját… bombját
Csókolom a babám száját.
Huszonötös baka hajlik ki belőle
A csákója szépen ragyog…
Látod babám én is
Huszonötös baka vagyok.
Kis bajnétját köti az ódalára
Kiszalad a Julcsa, Marcsa
Jajistenem, jaj de szép a magyar baka
Míg én élek, mindég bakát szeretek.
Hosszú lőcsét köti az ódalára
Csiszeg csoszog a csizmája
Mint valami karika a görbe lába
Míg én élek mindig bakát szeretek.
Minden tüzér faszójjon ki bakancsot
A talpára negyven szöget veressen…
Veressen, hej de – veressen
Minden kislyány tizenhatos tüzért szeressen
Hej, de beláttam, magamnak kék viselni.
Mert rövid vót a csizsmámnak a szára
A szára, hejde a szára
– Ihaj – köpök én a muszka király nyakára.
Letolom a gatyámat a pallóra, pallóra, de pallóra.
Összevissza rángatják a kezemet, kezemet, de kezemet
Nyajja ki a szerb király a szememet, szememet, de szememet.
Barna kislány sírva sétál alatta.
Állj meg kislány, érted dobog a szivem,
Nem tagadom, hogy igazán szeretlek.
Sietek a losonci kaszárnyába,
Van már nékem az századba közlegény,
Kit nem adnék százados úr magáért.
Kinek borulsz barna kislány vállára?
Ha lelövik, szálljon áldás porára.
Mégse leszek százados ur babája.
Orvosságot viszek én a csatába.
Ellőtték a szeretőmnek az jobb kezit,
Odamegyek, bekötözöm a sebit.
Losonci nagy harang.
Mind azt mondják, mind azt mondják,
Hogy én nékem szól az.
Bárcsak igaz volna,
Bárcsak nékem szólna…
Lányok visznek temetőbe
Babám tesz a sírba.
Kinyílott egy rózsa.
Gyere kedves kis angyalom
Szakits egyet róla.
Nem szakitok róla,
Nem kell nekem rózsa
Te az enyém, én a tiéd
Ugysem leszek soha.
De szépet álmodtam.
Az árpába, de az árpába
Szép hat ökröt láttam.
Rámbecsülték sej, haj,
Azt a tábla árpát,
Gyere kedves kis angyalom
Fizesd ki az árát.
Barna kislány huzódik alája.
Minél jobban huzódik alája
Annál jobban kilátszik a
Fehér lába szára.
Epret szedni rózsás kötőjébe
Mig az epret szedegeti,
Honvédbaka ölelgeti Erdő sürüjébe.