Ady Endre: Uj s uj lovat
A régi, hű útra-kelőt,
Hogy só-bálvánnyá ne meredjek
Mai csodák előtt.
A rohanó, büszke hevet
S az emberségem ezután már
Legyen kegyetlenebb.
Sorsa alá a sorsomat,
Az embered, ha nem ma-ember,
Kapjon uj s uj lovat.
Kegyelmed egy-egy szép lovát,
De ültesd szebb lóra az embert,
Hadd vágtasson tovább.
S csak a Máé a rettenet,
Az Embernek, mig csak van ember,
Megállni nem lehet.
Teljes és nyugodt mámorok
Célját áhíttatja süvöltve,
Míg a Föld háborog.
Belül egy-egy gyarló körön,
De várja az Embert víg célja:
Piros, tartós öröm.
S akit a nagy Nyil útja bánt,
Hadd, óh, Uram, szépülten futni,
Megérkezett gyanánt.
Megállás nélkül az Öröm
Álmát álmodhassam magamba
Minden mértföld-kövön.
Ne állítsák meg uj lovát
Emberednek, hogy hadd nyargaljon
Előbbre és tovább.
Hitesen és szerelmesen,
Förtelmeit egy rövid Mának
Nézze túl a szemem.