Halász Gyula: Uganda
Halász Gyula: Uganda
A legsötétebb Afrika, ha területileg összébbszorultak is határai, ma, amikor már nem csupán a Livingstone-ok és Stanley-k meseországát jelenti számunkra: annál inkább fölgyújtja képzeletünket. Éppen elérhetősége az, ami szárnyára bocsátja fantáziánkat, hogy elárassza ezt a földet a romantika mesebeli színeivel.
Szinte valószínűtlenül hangzik, hogy a Kilimandzsáró és a Kenia örök hó borította hegyóriásai meg a tengernyi Victoria Njanza közelében, tehát azon a területen, amelyről Speke kerek félszáz esztendeje hozta az első híreket Európába, és ahova több mint tíz év óta vasút vezet az Indiai-óceán partjairól – maradhatott még terra incognita egészen napjainkig. Még különösebb, hogy e brit fönnhatóság alá tartozó ismeretlen földet, amely úgyszólva szomszédos az Afrika-járó angol globetrotter-ek vadászterületeivel és palace-hoteleivel – végül is osztrák utazó fedezze föl.
Rudolf Kmunke, aki a közelmúlt napokban előadást tartott a Magyar Földrajzi Társaságban, csak részben járt töretlen utakon Uganda belsejében. Vándorlásának színhelye határos azzal a földdel, amelynek első leírásait gróf Teleki Sámuel emlékezetes vállalkozásának köszönhetjük. A térképen három jól ismert név hirdeti maradandóan a magyar expedíció úttörő fölfedezéseit: a Rudolf-tó, a Stefánia-tó és a Teleki vulkán neve.
Kmunkénak már nem sok maradt a legsötétebb Afrikából. De ezt a keveset az ugandai vasút és a Victoria Njanza gőzhajói tagadhatatlanul közel hozzák – érdeklődésünkhöz.
