10. jelenet
10. jelenet
(Sátán, Asszony)
Asszony (poharat vesz): Igyál!
Sátán (kinyújtja a kezét, aztán lassan fenékig üríti a serleget. Akkor elhajítja).
Asszony: Ahá! Bort ittál! Most csókot! (Nekirohan, s megcsókolja behunyt szemmel.)
Sátán (lerántja az arcáról az álszakállt, s hajat, s leereszti magáról a subát, s mint Ember áll a felesége fölött abban a percben már, mikor vége van a csóknak).
Asszony (meglátja, megismeri, hosszú csend): … Uram! Te vagy!… Hiszen ez kell nekem! Hogy te légy!… És most egyél és igyál és dalolj és táncolj és szeress engem! Mert én megfúlok a bőségben és csöndben! Agyonszorít a csönd és rám szakad a boldog ég. Fojts meg, vagy járj velem táncos forgót és igyál a véremből italt! Mert csak az az élet egyetlen Élet!…
Ember (magához öleli és megcsókolja, és egészen magába fojtja az asszonyt).
(Függöny)
