Lánczi Jenő: Galilei füzetek
Lánczi Jenő: Galilei füzetek
A szerkesztőség nagyon megtisztelt azzal a megbízással, hogy írjak Figyelőt a most megjelent három Galilei füzetről. Nem tudom azonban: meglesz-e hozzá a kellő tárgyilagosságom. Én az úgynevezett népszerű tudományt – minek cifrázzam a szót – megvetem, szeretem a népszerűen megírt tudományos könyveket, de nem szeretem a népszerű tudományt. Egyetemi joghallgató nézetem szerint (egészen más, ha a munkásról van szó) olvassa el magukat az elsőrendű forrásműveket. Ne vegye Spencert, Darwint, vagy akár Oppenheimert másodkézből. Egyetemi hallgató ne keressen 30 oldalon fejlődéstant, és ne olvasson a nagy kérdésről füzeteket, melyek egymásra rakva egész könyvtárt tesznek ki, de mégsem pótolják az eredeti műveket. Az ilyen füzetek szerintem csak arra jók, hogy a jogászok közül vitatkozás közben egyik le tudja „főzni” a másikat. De hogy is mondja Ernst Mach: a természeten nem lehet ügyvédi fogásokkal úrrá lenni.
Szeretném például megkérdezni Rubin Lászlót, a Vallás keletkezése c. füzet íróját: mit gondol, aki elolvasta az ő füzetét, megértette-e annak a bonyolult jelenségcsoportnak a keletkezését és szerepét, amit vallásnak nevezünk? Nem. Az – higgye el Rubin, ezt minden animozitás nélkül írom – csak rossz kivonatban azt fogja tudni: mit „mondott” Max Müller és mit „mondott” Spencer a vallások keletkezéséről. De ez nem tudomány, ez még csak idézet két nagy gondolkodóból. „A primitív ember az élet leromlása ellen oly magyarázatot keresett, amely egyensúlyt, valamelyes biztonságérzetet hozhatott létre, s a fejlődésnek ezen a fokán az egyetlen elképzelés, amely megnyugtathatta, az volt, hogy a jelenségeket emberi akaratoktól függőnek képzelte el”, írja Rubin. Nem tudom, hogyan keletkezett a vallás, de egészen bizonyos vagyok benne, hogy így nem keletkezhetett, és minden olyan magyarázat, mely az egyénen és nem a primitív csoport lélektanán keresztül akar eljutni a megfejtéshez, csak téves lehet.
Nem lévén biológus, nincs külön megjegyzésem Kende Zsigmondnak: A származástan mai állásáról szóló füzetére.
Oppenheimer, Kautsky és Jászi könyveinek kivonatolt keveréke a harmadik füzet, Fazekas Sándor és Székely Artur füzete: A történelmi materializmusról. Azt hiszem, a füzet elolvasása után is nehéz lenne kitalálni: hogyan van, hogy a nagybirtokosok, a feudális nagyurak ma egy táborban küzdenek Magyarországon a szociáldemokratákkal? Mégis hasznos lenne a jól megírt könyvecske, hogy az egyetemre került tanuló felismerje azt a sok hazugságot, melyre a középiskolában tanították.
