6. Jelenet
6. Jelenet
(Voltak, Kapitány és Hadnagy)
Kapitány (kutatva néz, s hogy a lányok tovább táncolnak, vidáman ütni kezdi a taktust a tenyerével. Összenéz a hadnaggyal, aztán leoldja a kardját s leteszi, ahol az elébb Balassáé volt).
Hadnagy: De a herceg, ezredes, őexcellenciája!
Kapitány: Törje ki a nyakát! Minden kakas vigyázzon a tyúkjára! (A lányok közé áll, s tenyerével csattog. Hadnagy is.)
Balassa (távolról a hangja):
Őszi idők után,
Nagy hegyeknek ormán,
Fujdogál a hideg szél!
Fujdogál a hideg szél!…
Nagy hegyeknek ormán,
Fujdogál a hideg szél!
Fujdogál a hideg szél!…
Susanne (a Balassa hangjára megmerevedik, mint kőszobor, aztán lassan megernyed): Kívül a kapun! (sikoltva) kívül a hadi kapun!… (Ellágyulva, sírva leomol.) Elment az én édesem idegen országba…
Anna Marie (a lába elé rogy): Elment az én kis medvebocsocskám… kis macókám… még csak meg sem harapott!…
Balassa:
Zöld erdő harmatát,
Piros csizmám nyomát,
Hóval lepi be a tél,
Hóval lepi be a tél…
Piros csizmám nyomát,
Hóval lepi be a tél,
Hóval lepi be a tél…
(A lányok egymásra omolnak, sírnak, de hang nélkül. A két tiszt gavallér tapintattal áll fölöttük.)
Kapitány (int a hadnagynak, hogy): Csss!…
(A függöny lassan lemegy.)
