Balázs Béla: Én nem mozdultam
Mint őszi erdőt olyan halkan jártam,
Mint hervadt nyárnak szőnyegén a lábam,
Elnémult multak hullt lombján a lelkem.
Mint őszi erdő lombja egyre hullt
Nap-hervadás fejemre s nőtt a mult,
Én nem mozdultam. Lombhullásban álltam.
Hol egykor vágyam csurgattam az árba
Elfolyni vele messze vándorlásra.
Holott sok útam és napom betölt:
Mert áll a Tisza és folyik a föld.