Ady Endre: Aki magának él
Mely sorsodat és sorsom rejti,
Mint egy Bibliai
Ének,
Kit Dávid király talán énekelt.
Mintahogyan ez már régen volt,
Mert aki régi
Élet
Sok régi éjben és világolt.
Kevés vigasztaló ötlik elébünk,
De egymásnak és csak magunknak,
Furcsán és csak magunknak élünk
S olyan jó, ha ki csak magának él.